Müncheni kirándulás

Egy közlekedésbarátokból álló csoport részeként Egyesületünk több tagja látogatott idén nyáron pár napra Münchenbe, hogy megismerje a várost és annak közösségi közlekedését. Elsősorban természetesen a villamosok érdekeltek minket, de nem hanyagoltuk el a többi látnivalót sem. Képes beszámolónk következik.

Az esti megérkezés: a főpályaudvaron - csoportunk többi tagja mellett - több nagysebességű szerelvény várta RailJetünket.
Másnap első utunk az Olimpiai Toronyhoz vezetett.	Kilátás fentről az Olimpiai Stadionra.

A város kiterjedt metróhálózattal rendelkezik, amelynek első szakaszai szintén az olimpiára készültek el. A belvárosban a 6 vonal párosával fonódva egy háromszöget formál, ezen kívül a külvárosokban további átszállópontok vannak egyes vonalak között.

A metróállomásoknak igyekeztek egyedi arculatot adni. Ez például virágmintás...	... ez pedig kék.

A stadionhoz közeli BMW-múzeum állandó kiállításán sajnos nem működött a világítás, így azt nem láthattuk - a többi részt viszont ingyen meg lehetett tekinteni; éltünk is a lehetőséggel.

A gyár egyik legérdekesebb autója, az Isetta.

Ezután felkerekedtünk, hogy kipróbáljuk a város emblematikus villamoskocsijait, a P-wageneket. A kocsikat 1967-'69 között építette a helyi Rathgeber gyár, és bár régóta napirenden van a lecserélésük, néhány szerelvény még mindig üzemben van.

Külsejükben - és több szempontból műszakilag is - igencsak emlékeztetnek a mi Bengálijainkra.	Utasterük viszont már a korabeli német dizájnt tükrözi.
A műszerfal egyszerű és áttekinthető.

Összeismerkedve néhány helyi villamosvezetővel, még egy rögtönzött kocsiszín-látogatásra is meghívást kaptunk.

Csapatunk az egyik kocsiszíni menettel érkezett.	Itt a modernebb kocsik vezetőállásával ismerkedünk.
Nosztalgia- és szolgálati járművek sora, élükön egy M-kocsipárral. Ha a P-ket a Bengálikkal állítottuk párhuzamba, az M-eket nevezhetjük a "helyi UV"-knak.	A sor következő tagja egy hóseprésre és felsővezeték-ellenőrzésre használható munkakocsi, mögötte pedig egy P pót áll.
A legújabb járművek a Stadler Variotram családjába tartozó S sorozatú kocsik.	Ezek azonban több probléma miatt még nem álltak forgalomba. A gondok egyike látható a képen: a lengő-tolóajtók túl közel vannak a csuklóhoz, ezért ha egy ív belső oldalán kell ajtót nyitni, azok elakadnak a csuklóban...
A csarnokban láttuk ezt az M kocsiból épített tanulóvillamost.

Ha már megismerkedtünk a legrégebbi és legújabb típusokkal, vessünk egy pillantást a jelenlegi állomány gerincét adó R2.2 típusra is! Ezek az alacsonypadlósok a '90-es évek közepén készültek az M-ek kiváltására.

Itt épp a 25-ös vonal külső végállomásán fordul egyikük.	A P-kocsik már csak a 20/21-es vonalakon járnak menetrend szerint, itt viszont egy bulivillamossal sikerült összefutnunk.

Azért a városnézés sem maradhatott ki. Először a belvárosban tettünk egy kiadós sétát.

A város délkeleti kapuját, az Isartort láthatjuk. (Régen ezen át is közlekedett villamos.)	Csapatunk a kapu alatt.
Belvárosi tornyok.	A Frauenkirche, azaz a dóm. Érdekes módon a toronyban lift is működik!

A város kiterjedt S-Bahn hálózatának gerince - mely a metrót kiegészítve gyors eljutást biztosít a külvárosok felé - a belváros alatt húzódó Strammstrecke, melyben csúcsidőben 2 percenként követik egymást a vonatok!

Ezt a rendszert a metróval ellentétben a Deutsche Bahn üzemelteti.	Az alagút keleti végén bukkan ki egy vonat.

A programba beillesztettük a Paulaner sörgyár meglátogatását is, utána pedig ismét villamosozni indultunk.

A gyár épülete kívülről.	A megrendelők igényeitől függően a kiszállítás ilyen faborítású hordókban is történhet - de a belseje ezeknek is ugyanaz az alumínuim.
A város legújabb villamosvonalának, a 23-asnak a belső végállomása a Münchener Freiheit metróállomásnál található...	... a külső viszont már a város szélén.
Azért a fűvesített pálya gondozása itt sem tökéletes.

A híres Nymphenburgi kastélyhoz is - amely szintén elérhető villamossal - tettünk egy rövid kirándulást.

Az elülső...	... és hátsó homlokzat.
A parkban sétálva ilyen hirtelen kapott el minket egy nyári zápor: a tó közepén már esik az eső, a felénk eső parton viszont még nem.

Az R kocsik újabb generációja az ezredforduló környékén beszerzett R3.3 típus. A mi Combinóink járműszerkezete nagyrészt ezeken a kocsikon alapul.

Ezeket a kocsikat már teljes külső felületükön kékre festették. A kép a Karlsplatzon készült.	De már az R2.2-eseknek is két különböző csuklójuk van: a hátsó engedi a vízszintes tengely körüli elfordulást, az első viszont nem.
Azért fotóztunk buszt is; igaz, ez is egy villamospótló. ;-)

Természetesen nem hagyhattuk ki a helyi villamosmúzeumot sem. Ezt érdekes módon nem egy bezárt kocsiszínben alakították ki; a csarnok ugyanis eredtileg fegyvergyár, később autóbusz-műhely volt.

Látkép a galériáról.	A képen látható 3-tengelyes M-futómű működését vitatják meg csapatunk tagjai.
A kiállított menetkapcsolót is tesztelni kellett. :-)	És persze a nosztalgiakocsik vezetőállásába is be lehetett ülni.
Ez pedig egy M-szimulátor, amely a Geamatic-vezérlés működését mutatja be.	Az egyik vitrinben ismerős képekre bukkantunk. :-)

A következő program Deutsches Museum járműgyűjteménye volt, ahol három óriási csarnokot töltöttek meg különböző járművekkel.

Egy csoport versenyautó és -motor.	Különböző megoldások a közúti járművek rugalmas abroncsaira.
Egy különleges fogaskerekű; érdemes megnézni a felfüggesztéseket!	Generációk találkozása.
Autó az egykori Nyugat-Németországból...	... és Kelet-Németországból. :-)

A múzeumlátogatások között is jutott persze idő utazgatni. Müncheni látogatásunk alatt majdnem minden villamosvonalat sikerült bejárnunk.

A háttérben látható építmény funkciójára nem igazán jöttünk rá, legalábbis azon túl, hogy érdekesen néz ki. :-)	Néhány R2.2-es kocsit mostanában újítanak fel kívül-belül; ezeket már az új színterv szerint festik le.
A villamosvonalak találkozásaiban...	... nem spórolnak a vágánykapcsolatokkal.

Következő célpontunk a Miniland nevű kiállítás volt, amely a nevéből is sejthetően egy óriási terepasztal.

Az asztalon a kikötőtől kezdve az alpesi falun át a dinóparkig mindennek jutott hely.	Hogy a lekicsinyített világ még élethűbb legyen, a megvilágítás a nappalok és éjszakák váltakozását is szimulálta.

Mivel a vonatunk csak kora délután indult, az elutazás napján is volt egy kis időnk villamosozni.

Természetesen a P-kocsiktól is bucsút vettünk egy utolsó körrel.	Az öreg járgányokkal legközelebb már lehet, hogy csak nosztalgiaüzemben találkozhatunk majd.

Szöveg: Soltész Tamás
Fotó: Csákvári István, Soltész Tamás, Túri Dániel

2011. december